Véget ért a pesti kirándulásom. Erről írok most egy beszámolót. Akár tegnap is megírhattam volna már,de inkább aludtam rá egyet,hadd ülepedjenek kicsit az emlékek.
A hosszú vonatozást nehezen bírtam odafelé. Az út egyharmadánál már nagyon szenvedtem,alig tudtam,hogy mit csináljak magammal. Aludni sem sikerült,hiába voltam rettentően álmos,ennek ellenére csak ilyen pár percekre sikerült elbóbiskolni. Zenét hallgattam közben természetesen,de valahogy azt sem élveztem annyira , mint szoktam. Nyár elején vettem az MP4-lejátszómat. Nem egy elit darab,de 15-16órákat bír az aksija,és remekül szól. Meg vagyok vele elégedve.
Aztán csak felértünk végre a pályaudvarra,ettől természetesen egyből felébredtem,kezdődhetett a 9 órás tömény vándorlás. Kábé annyit mehetettem egész nap,mint egy jobb étteremben dolgozó pincér,egyedül a metrón való ücsörgés jelentett pihenést. Kezdetnek ilyenkor mindig a Nyugati aluljáróját támadom be,itt 200 forintért lehet pizzát venni. Az árához képest még finom és laktató is,2 szelettel bőven jól lehet lakni. Olcsóbban és egészségesebben jön ki az ember,mintha mondjuk beülne a mekibe. Bár az én esetemben csak az olcsóság a fő szempont . Valamint az sem utolsó szempont,hogy ezzel a pizzással szemben van egy olcsó kávéautomata is. A megfelelő étel és koffeinadaggal kezdődhet is a shopping.
Ha már itt vagyok,akkor irány a WestEnd. Ez a pizzás és az automata az aluljáró másik felén van,így amíg odaér az ember,kényelmesen meg is ihatja a kávéját. Kicsit lófráltam,aztán irány a C&A. Itt mindig találok valamit,amit nem tudok otthagyni,most egy pulcsi volt az. Pulóvert egyébként nagyon könnyen találok magamnak. A mostani ''csíkos'' divat pont megfelel ugyanis az ízlésemnek. Pulcsi tehát pipa,kell még cipő meg nadrág,na ez viszont már nem megy könnyen.Office Shoes-ba meg a PlayersRoomban nem volt senki,ilyen boltokba pedig utálok bemenni,nem szeretem ha rámszállnak az eladók. Nadrágot pedig természetesen nem találtam. Kicsi vagyok ugyanis,ez alapból megnehezíti a dolgomat. Általában amelyik nadrág tetszik,abba kétszer férnék bele,ami meg megfelelő méretű,az pedig nem szokott tetszeni. Ennyit tehát a WestEndről.
A hét közepe felé még úgy volt,hogy találkozok Sefi bloggerkollégával,amit végül időhiány miatt lemondtam és igazam is lett,nem fért volna bele a délutánba. Majd legközelebb ;) Olvassátok ti is őt. http://sefiborondje.blogspot.hu/
Következő célpontom az Aréna Pláza volt,amiről fogalmam sem volt,hogy merre van. A térképen azonban remekül ki tudok igazodni,így nem is volt gond a megtalálásával. Amint kiléptem a metrómegállóból,megpróbált megállítani egy éhező gyerekeknek gyűjtő ember. Ugyanez az ember megállított már az augusztusi kirándulásom alkalmából is,ezúttal nem sikerült neki,bunkó módon, szó nélkül továbbmentem. Nem szeretem az ilyen gyűjtőket,túl erőszakosnak tartom őket,és ha egyszer megállsz nekik,akkor már tényleg csak a legtaplóbb módon lehet őket lerázni. Augusztusban megálltam neki,közölte,hogy az éhező gyerekeknek gyűjt stb, és hogy egy gyerek napi étkeztetése 690 forint. Adtam neki 300-t akkor,és nem nagyon tetszett neki... Hát pedig,ha mindenki csak ennyit adna. Ekkor megfogadtam,hogy többet nem állok meg neki és ezt most be is tartottam. Nem is bízom nagyon ezekben a gyűjtőkben,ki tudja,hova folyik a pénz. Lehet,hogy most ellenszenvesnek tűnök,de sokszor hóvégén nekünk is teljesen üres a hűtőnk és a kutya nem kérdezi meg,hogy van-e mit ennünk. Azért a pénzért,amit én elköltök magamra,azért én a nyaramat feláldozva kőkeményen megdolgoztam. Természetesen sajnálom ezeket a gyerekeket is,de úgy érzem,hogy nem az én kötelességem lenne segíteni rajtuk. Politikába most pedig nem fogok belemenni,mert akkor sosem érek a bejegyzésem végére. A hajléktalanoknak viszont,akik csak kitesznek egy poharat,és várják,hogy dobjon bele valaki,minden alkalommal adok pár forintot (20-50kb,ami épp van). Lehet,hogy borra költik,de ők bizony ezt a kicsit is értékelik. Ennyi örömük legyen...
Intermezzo vége,Aréna Pláza. C&A fogad egyből a bejáratnál,be is mentem,de nem találtam megfelelő nadrágot. Rengeteg van,de mintha az összes ugyanolyan lenne. Nem úgy a New Yorkerben. Itt aztán van választék a farmerekből,végül kettő között vacilláltam elég hosszasan,ilyenre még szerintem nem volt példa az életemben. Végül aztán a teljesen szürke helyett az erősen koptatottat vettem meg, és a sikeremen felbuzdulva még egy övet is mellé csaptam. Pulcsi, nadrág pedig pipa :D Már "csak" cipő kell.
Az Árkád volt a következő állomás. (Metróra napijegyet szoktam venni,így aztán bőven belefér ez a vándorlás). Kimondottan téli cipőre volt szükségem, Office-ban ilyet nem találtam,mármint olyat,ami tetszett is volna. Maradt tehát a PlayersRoom. Itt két cipőt is találtam,ami megtetszett. Ilyen tornacipőre hajazó "bundás" Conversek. Jó vastag a talpuk is,ebben talán nem fogok felfázni-gondoltam akkor. Természetesen egyik cipőből sem volt megfelelő méret,csak egyel-kisebb és nagyobb. Jellemző. A többi cipő valahogy nem jött be,aztán amikor az eladó csaj nekiállt kedveskedés címén rámtukmálni különböző cipőket,akkor el is döntöttem,hogy itt bizony nem fogok venni semmit. Nem szeretem az ilyet,ha segítség kell,van szám,majd szólok. Én is látom,hogy ott van az a cipő,az ő figyelemfelhívása nélkül is,és el is tudom dönteni,hogy kell-e vagy sem. Közben eszembe jutott,hogy az Arénában levő PlayersRoomot,kihagytam,hátha ott van megfelelő méret.
Vártam az Örsön a metrót,és megszomjaztam közben. Eléggé fáradt is lettem megint,és arra vetemedtem,hogy energiaitalt vegyek. Kávét preferálom inkább,de mivel itt az nem volt,maradt a folyékony műanyag. Gorlin vagy mi volt a neve,amit vettem,meg akartam jegyezni,de tudtam,hogy el fogom felejteni. Valami isteni íze volt,szinte itatta magát,pedig utálom az energiaitalokat. Mégiscsak van kivétel.
Irány tehát az Aréna,ahol végül volt is az Árkádban kinézett cipő a megfelelő méretben,meg is vettem. :) Ez a hely amúgy egy "nyunyó"-paradicsom. Rengeteg jól,divatosan öltözött izmos jóképű srácot láttam. Áhh. :D Na meg persze a csajok sem voltak utolsók. Meg is vettem tehát a cipőt,erre közlik velem,hogy a szatyrot is ki kell fizetni,amit felháborítónak tartok. Nem azért a 45 forintért,de ha valaki már kiad 20-30000-t egy cipőre,akkor már nem igaz,hogy nem lehet a szatyrot ajándékba adni,na mindegy,biztos nem az eladók találták ki. Itt sokkal rendesebbek voltak,csak akkor jöttek,amikor kérdeztem,és még rendesen ki is fűzték a cipőt,csak bele kellett ugrani. Szereztek a másik helyhez képest egy piros pontot,legközelebb már itt nézek körül először. Pénztárnál azonban végül rajtuk csattant az ostor. Amikor közölték hogy 19990 helyett 20035 forintot kell fizetnem a szatyor miatt,hirtelen felment bennem a pumpa,és vagyok annyira tajparaszt,hogy ilyenkor nem adok aprót, és 20500 forintot adtam. Az eladó szinte minden aprót odaadott a kasszából, közben kétszer bocsánatot is kért,hogy nem tud másképpen visszaadni,itt azért már bennem is jelentkezett egy kisebb bűntudat. Legközelebb rendesebb leszek :D
Maradt még egy órám kábé. Előzetesen szerettem volna beülni moziba,vagy ellátogatni az állatkertbe,ezekre azonban nem maradt idő. Útban a vasútállomásra még gyors kiugrottam megnézni a Parlamentet,aztán pedig megvettem a vonatjegyeket és jöttem haza. Hihetetlenül lassan telt a hazaút is,főleg,hogy ültek velem szemben is,így a lábaimat sem tudtam kinyújtani. Ráborultam a négyes ülés közepén levő asztalkára,aztán szenvedtem :D
Hát ennyi volt a tegnapi nap, legközelebb valószínűleg csak jövőre látom Pestet. Mindenképp itt szeretnék majd továbbtanulni,utána pedig esetleg ott dolgozni. Itt vidéken ugyanis nincs jövő. De ez majd egy másik bekezdés témája lesz...
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek