Régen jelentkeztem érdemi bejegyzéssel,most igyekszem ezt pótolni,ha már így alakult a nap,hogy otthon maradtam.
Reggel fél órát fagyoskodtam a -8 fokos hidegben a buszmegállóban. A busz természetesen sehol sem volt,így felhívtam az illetékes Volán társaságot,hogy mégis mi a kotta. Erre közölték velem,hogy el sem indult a busz és majd TALÁN indítanak mentesítőjáratot... Mégis mikor? Ki fog ott várni még 1 órát,mire esetleg ideér a mentesítő?
Két haverommal feladtuk a várakozást és beültünk kicsit átmelegedni a kocsmába. Ittam egy jó forró kávét,ami bizony nagyon jól esett. Haverom fizetett mindenkinek,szóval még jól is jártam :D Kicsit beszélgettünk,aztán mindenki ment haza.
Viccesnek tartom,megáll szinte az élet,amint leesik az első hó. December van,nem igaz,hogy nem lehet rá felkészülni... Minden évben ez van. Megszűnik a tömegközlekedés,annak ellenére,hogy főút mellett lakom... Nem mintha bánkódnék,hogy otthon maradtam ma,de azért na...
Tegnap volt Advent második vasárnapja... Már hetek óta szólnak a fülembe ugyanazok a karácsonyi dalok,fel vannak díszítve a bevásárlóközpontok,melyekben kezd egyre nagyobb lenni a tömeg... Most kéne beszerezni az ajándékokat,melyek még nem tudom,hogy mik lesznek,de szerintem szokás szerint az utolsó napokra tartogatom ezt. Évről-évre problémám,hogy ilyenkor osztályon belül is meg kell ajándékozni egymást... Szerintem ez mindenkinek egy nyűg,hogy mit vegyen egy olyan embernek,akit nem is ismer igazán. Aztán megvetetjük az ajándékot anyucival-apucival,hogy ez is le legyen tudva... 1000 forint értékben aztán nagybevásárlást nem kell tartani. Az érme másik oldala pedig az,hogy idén ráadásul olyan embernek kell ajándékot vennem,aki annyira távol áll tőlem érzelmileg,mint Makótól Jeruzsálem.
Mikunapot nem övezte nálam különösebb érdeklődés. Megkaptam a szokásos csokikat,melyeket minden évben szoktam :) Viszont láttam a faluban járni a Mikulást,melynek nagyon örültem,hisz még nem veszett ki a gyerekekből ez a hagyomány,na meg a szülők is tartanak rá igényt,hogy csemetéjük találkozzon a Mikulással,nem ők rakják csak úgy bele a csizmába az ajándékot. Virgácsot nem kaptam,hisz én jó kisfiú vagyok. :D
Hétvégén nálunk aludt haverom. Jóban vagyunk nagyon,de nem nevezném barátnak,hiszen ő sem tudja,hogy mi van az álarc mögött,vagyis csak az egyik felemet ismeri... Elvoltunk,röhögcséltünk,filmet néztünk beszélgettünk... Péntek este találkoztam egy régi baráttal. (Ő lány) Munkahelyen ismerkedtünk össze tavaly nyáron,de ritkán találkozunk,mert messze lakik. Akkor szoktunk ütközni,amikor jön meglátogatni az apját,mert ő itt lakik a faluban. Vele is beszélgettem egy jó nagyot,kicsit pálinkáztunk,meg elszívtunk egy szál cigit... Az a szál egyébként 2 hónapja pihent a szekrényem alján,különleges alkalomra tartogattam :D
Elmacskásodtam. Szó szerint. Mindig kirakjuk a kajamaradékokat egy tálba,a környék macskái pedig rendre rájárnak. Sikerült kettőt is megszelidítenem,sokat simogattam őket a múlt héten. Az egyik egy koromfekete,a másik pedig egy tehén mintás ,de az alapja fehér. Mindkettő lány,elmagyaráztam nekik,hogy nem itt kéne lebabázni az udvarban,vagy mondjuk a kazánházban,remélem eljutott a tudatukig :D
Ez a hét még húzós lesz,főleg,hogy pénteken szalagavatóra kell menni segédkezni. Elvállaltam a ruhatárosi posztot,azt hiszem,ez a feladat meg fogja haladni a képességeimet :D Nem vagyok valami jó rendszerező,remélem sikerül majd úrrá lenni a sokszáz szülőn,melyek mind egyszerre akarnak majd sorra kerülni.
Most pedig megyek,tanulok kicsit előre,próbálom hasznosan kihasználni ezt a szabadnapot :) Sziasztok!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek