Ma 3 éve halt meg apám...Vasárnap volt... Hazahozta anyámat a munkahelyéről,aztán kiment rakni a tűzre,de már nem jött be többé...
Szívrohama volt valószínűleg,úgy esett össze,mint egy zsák,még a kezét sem bírta maga elé tenni... Legalábbis mikor megtaláltam,a kezei a teste mellett voltak. Szegénykém teljesen kihűlt volt már. -20 fok körül lehetett a hőmérséklet akkor,az a kritikus 3-4 perc pedig eltelt,így már nem volt menthető... Természetesen próbáltuk a lehetetlent,de szerintem már mindannyian tudtuk,hogy itt nincs mit tenni...
Hívtuk a mentőket,mire kiértek 20 kmről,az 45 percig tartott... Hihetetlen,mennyire felkészületlenek voltak. Az infúziójuk be volt fagyva,nem volt egy normális lámpájuk sem... Aztán be kellett hozni arra a pár órára,míg a hullaszállítók kiértek... Azt hiszem,az a pár óra örökre az emlékezetembe égett... Az utolsó szavak,az utolsó érintések...
48 éves korában ment el,valamelyik nap,még meg is jegyezte,hogy sikerült túlélnie az apját,aki 47 évesen ment el,hasonló körülmények között... Mintha valahol sejtette volna... Ezzel a poszttal most az ő emléke előtt tisztelegni.
Soraimat ezennel zárom,szebb napot mindenkinek!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek