Ismét csütörtök van,a hét nehezén már túl vagyunk... Nem tudom,ti miképp' vagytok vele, de engem ez a hét hihetetlenül lestrapált. Hétfő óta tiszta durci és lehangolt vagyok,ja és minden idegesít... Ma volt fél órám suli után a busz indulásáig,ezt ki is használtam. Kiültem egy padra,és élveztem,ahogy a nap sugarai melegítik a testem/lelkem... Meteorológus Mihályok szerint,idén már nem kell élvezni a meleget...Legfeljebb bent a lakásban. Közben pedig gondolkodtam az életről... Mi lesz pár év múlva,meg ilyenek... Érdemi válaszra persze nem jutottam,de jól esett csak úgy lenni :)
Holnap ünnepeljük egy kedves haverom 18.szülinapját. Ajándékot még nem vettem neki,még ráér,nem vagyok az a kapkodós fajta. Szolid kis estét tervezünk,pizzázással,iszogatással. Mármint nekem lesz csak laza,hiszen el kell jönnöm haza az utolsó busszal,mert szombaton korán reggel indulunk egy idegenbeli túrára,hogy szurkoljunk a csapatunknak. A célállomás ezúttal Sopron lesz. Bízom benne,hogy nem fog esni az eső...
Rengeteg fényképet tervezek csinálni,az elmúlt 1-2 évem gyakorlatilag nyomtalanul telt el,csak emlékek maradtak valahol a szürkeállományomban. Ezentúl ez másként lesz,legyen ez egy amolyan újévi fogadalom.
Újabb bloggerkollégával bővült a paletta,Fabiennel sikerült már néhány kommentet váltanom :) Jó lenne előbb-utóbb valakivel msn-n is felvenni a kapcsolatot,az mégiscsak más. Időm persze nincs mostanában,talán majd jövő héttől kicsit jobb lesz az időbeosztásom és nem is leszek ennyire leharcolt.
Ezen felül jó lenne egy társ is. Jó lenne tartozni valakihez. Érezni,hogy valakinek szüksége van Rám és , hogy fontos vagyok neki... Majd talán egyszer. Egyelőre nem görcsölök ezen,csak "élvezem" az életet. Majd úgyis jön valaki :)
Tök durva,hogy mindjárt megint itt a December. Elképesztő gyorsan telik az idő... Gondolom,30 év fölött ez még jobban felgyorsul. Bizonyos dolgokra úgy emlékszem,mintha tegnap lettek volna... Például apám halálára,az első napomra az új suliban,Rammstein-koncert napjára vagy amikor egy buli után kórházban ébredtem... Pedig egyik sem tegnap volt... A tegnapi dolgokra meg sokszor nem emlékszem. Összefolynak a napok. Mi lehet ennek az oka szerintetek,hogy bizonyos képsorok kvázi beleégnek az agyunkba és akár sok-sok év múlva is szinte pontosan vissza tudunk rá emlékezni?
Mára ennyi belőlem,hamarosan jelentkezem beszámolókkal :)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek