Ma 3 éve halt meg apám...Vasárnap volt... Hazahozta anyámat a munkahelyéről,aztán kiment rakni a tűzre,de már nem jött be többé...

Szívrohama volt valószínűleg,úgy esett össze,mint egy zsák,még a kezét sem bírta maga elé tenni... Legalábbis mikor megtaláltam,a kezei a teste mellett voltak. Szegénykém teljesen kihűlt volt már. -20 fok körül lehetett a hőmérséklet akkor,az a kritikus 3-4 perc pedig eltelt,így már nem volt menthető... Természetesen próbáltuk a lehetetlent,de szerintem már mindannyian tudtuk,hogy itt nincs mit tenni...

Hívtuk a mentőket,mire kiértek 20 kmről,az 45 percig tartott... Hihetetlen,mennyire felkészületlenek voltak. Az infúziójuk be volt fagyva,nem volt egy normális lámpájuk sem... Aztán be kellett hozni arra a pár órára,míg a hullaszállítók kiértek... Azt hiszem,az a pár óra örökre az emlékezetembe égett... Az utolsó szavak,az utolsó érintések...

48 éves korában ment el,valamelyik nap,még meg is jegyezte,hogy sikerült túlélnie az apját,aki 47 évesen ment el,hasonló körülmények között... Mintha valahol sejtette volna... Ezzel a poszttal most az ő emléke előtt tisztelegni.

Soraimat ezennel zárom,szebb napot mindenkinek!

Az elmúlt napokban jelentős közeledés történt köztem és a "melegvilág" között... Anno csináltam egy "ál" email címet,ami csak a bloghoz kötődik,most pedig csináltam egy hasonló msn-t is,ahova csak bloggereket veszek fel. Bővült is a partnerlistám már többek között Ravennel,Nicoval,Sefivel és nem utolsó sorban Grayjel,de váltottam már emaileket Maxen-nel és Fabien-nel is. Rosszat mondani senkiről sem tudnék,mindenkivel ki tudok jól jönni,de ezek a kapcsolatok még nagyon "frissek".

Az elmúlt napok főként a keretszámcsökkentésről szóltak... Mindenhonnan ez folyt/folyik,még a csapból is. Nem fogok itt most politizálni,nem is fogok a blogomon,inkább leírom ezt,hogy ez mit jelent(het) számomra.

Vagyok tehát én,egy jó képességekkel rendelkező gyerek. Nem akartam kollégista lenni,így inkább abba a gimnáziumba mentem,amit még busszal meg tudok közelíteni. Hiba volt... Az oktatás színvonala elég alacsony, ahogy a követelmények is,messze nem kell kihoznom magamból a maximumot. Majd jövőre fog ez visszaütni az érettséginél. Reálisan nézve,akkor lesz esélyem bejutni valahova,ha sikerül leraknom két nyelvvizsgát is addig(ezekre azért jó esély van).

Oké,mit tehetek akkor,ha mégsem sikerül bejutnom,de lesz legalább 1,esetleg 2 nyelvvizsgám? Vagy elmegyek főiskolára diákhitellel és kezdem az életem több milliós adóssággal, vagy elvégzek valami tanfolyamot és külföldön próbálok szerencsét... Kapcsolataim megvannak külföldön,szóval a kezdetekkel nem lenne gond talán...

Nézzük kicsit a számokat. Egy turisztikai szakon is 280000HUF-ba kerül egy szemeszter,ami ugye havonta(6hónappal számolva) 46666HUF-ot jelent. Emellett pedig a családnak vállalni kell az esetleges kollégium,utazás,könyvek,stb költségeit is... Úgy gondolom,jelen pillanatban,ez egy átlagos magyar család számára kifizethetetlen. Marad tehát a diákhitel2,mellyel ugye spórolhatnánk 46666HUF-t havonta.de felnőtt életünket több milliós adóssággal kezdenénk... Az egyéb költségek így már kifizethetők lehetnek,így mint mondtam,kikerülünk a felsőoktatásból több milliós adóssággal. Ezt pedig sokan nem szeretnék,többek között én sem. Hogy mi lesz velem,azt még nem tudom,de ha nem vennének fel államilag támogatott helyre,erősen gondolkodnék,hogy bevállaljam-e a hitelt...

Tegnap volt szalagavató a sulinkban,ruhatárban kellett tevékenykednem... Mindenki szépen ki volt öltözve, szeretem az ilyen alkalmakat,szeretek kiöltözni  : D Mindenki olyan csini ilyenkor... : D  Szervezői képességemnek köszönhetően sikerült elvégezni a ruhatári feladatokat,nem is olyan egyszerű,mint gondolná az ember,főleg ha agyatlanokkal van körülvéve : D

Mikor láttam a bevonuló diákokat,eszembe jutott az elmúlt 5 és fél év,melyet ebben az iskolában töltöttem. Mintha tegnap kezdődött volna,jövő ilyenkor meg már mi fogjuk ezt átélni,amit a mostani végzősök... Repül az idő...

Régen jelentkeztem érdemi bejegyzéssel,most igyekszem ezt pótolni,ha már így alakult a nap,hogy otthon maradtam.

Reggel fél órát fagyoskodtam a -8 fokos hidegben a buszmegállóban. A busz természetesen sehol sem volt,így felhívtam az illetékes Volán társaságot,hogy mégis mi a kotta. Erre közölték velem,hogy el sem indult a busz és majd TALÁN indítanak mentesítőjáratot... Mégis mikor? Ki fog ott várni még 1 órát,mire esetleg ideér a mentesítő?

Két haverommal feladtuk a várakozást és beültünk kicsit átmelegedni a kocsmába. Ittam egy jó forró kávét,ami bizony nagyon jól esett. Haverom fizetett mindenkinek,szóval még jól is jártam :D Kicsit beszélgettünk,aztán mindenki ment haza.

Viccesnek tartom,megáll szinte az élet,amint leesik az első hó. December van,nem igaz,hogy nem lehet rá felkészülni...  Minden évben ez van. Megszűnik a tömegközlekedés,annak ellenére,hogy főút mellett lakom... Nem mintha bánkódnék,hogy otthon maradtam ma,de azért na...

Tegnap volt Advent második vasárnapja... Már hetek óta szólnak a fülembe ugyanazok a karácsonyi dalok,fel vannak díszítve a bevásárlóközpontok,melyekben kezd egyre nagyobb lenni a tömeg... Most kéne beszerezni az ajándékokat,melyek még nem tudom,hogy mik lesznek,de szerintem szokás szerint az utolsó napokra tartogatom ezt. Évről-évre problémám,hogy ilyenkor osztályon belül is meg kell ajándékozni egymást... Szerintem ez mindenkinek egy nyűg,hogy mit vegyen egy olyan embernek,akit nem is ismer igazán. Aztán megvetetjük az ajándékot anyucival-apucival,hogy ez is le legyen tudva... 1000 forint értékben aztán nagybevásárlást nem kell tartani. Az érme másik oldala pedig az,hogy idén ráadásul olyan embernek kell ajándékot vennem,aki annyira távol áll tőlem érzelmileg,mint Makótól Jeruzsálem.

Mikunapot nem övezte nálam különösebb érdeklődés. Megkaptam a szokásos csokikat,melyeket minden évben szoktam :) Viszont láttam a faluban járni a Mikulást,melynek nagyon örültem,hisz még nem veszett ki a gyerekekből ez a hagyomány,na meg a szülők is tartanak rá igényt,hogy csemetéjük találkozzon a Mikulással,nem ők rakják csak úgy bele a csizmába az ajándékot. Virgácsot nem kaptam,hisz én jó kisfiú vagyok. :D

Hétvégén nálunk aludt haverom. Jóban vagyunk nagyon,de nem nevezném barátnak,hiszen ő sem tudja,hogy mi van az álarc mögött,vagyis csak az egyik felemet ismeri... Elvoltunk,röhögcséltünk,filmet néztünk beszélgettünk... Péntek este találkoztam egy régi baráttal. (Ő lány) Munkahelyen ismerkedtünk össze tavaly nyáron,de ritkán találkozunk,mert messze lakik. Akkor szoktunk ütközni,amikor jön meglátogatni az apját,mert ő itt lakik a faluban. Vele is beszélgettem egy jó nagyot,kicsit pálinkáztunk,meg elszívtunk egy szál cigit... Az a szál egyébként 2 hónapja pihent a szekrényem alján,különleges alkalomra tartogattam :D

Elmacskásodtam. Szó szerint. Mindig kirakjuk a kajamaradékokat egy tálba,a környék macskái pedig rendre rájárnak. Sikerült kettőt is megszelidítenem,sokat simogattam őket a múlt héten. Az egyik egy koromfekete,a másik pedig egy tehén mintás ,de az alapja fehér. Mindkettő lány,elmagyaráztam nekik,hogy nem itt kéne lebabázni az udvarban,vagy mondjuk a kazánházban,remélem eljutott a tudatukig :D

Ez a hét még húzós lesz,főleg,hogy pénteken szalagavatóra kell menni segédkezni. Elvállaltam a ruhatárosi posztot,azt hiszem,ez a feladat meg fogja haladni a képességeimet :D Nem vagyok valami jó rendszerező,remélem sikerül majd úrrá lenni a sokszáz szülőn,melyek mind egyszerre akarnak majd sorra kerülni.

Most pedig megyek,tanulok kicsit előre,próbálom hasznosan kihasználni ezt a szabadnapot :) Sziasztok!

Köszönöm nektek,Kedves Olvasók, Kedves Látogatók, azt a sok kommentet,sok megjegyzést,amelyeket mostanában írtatok. Nagyon jól esett ez a sok visszajelzés,amelyeket az elmúlt hetekben kaptam. Megerősített abban,hogy van értelme annak,amibe majd' 3 hónapja belekezdtem.(Nem mintha amúgy kétségeim lettek volna). Lehet,hogy nem írok naponta bejegyzést,de igyekszem a minőségre és nem a mennyiségre törekedni. (ezzel természetesen nem arra célzok,hogy ha valaki naponta posztol,esetleg naponta többet,annak a bejegyzései mind rosszak és "üresek" lennének... ) :) Kommentáljatok továbbra is egész bátran,hisz ez a blog Nektek szól. Bevezetésnek legyen elég ennyi,nézzük mi történt velem az elmúlt napokban.

Pénteken haverom szülinapját ünnepeltük,jelesül a tizennyolcadikat. Varázslatosan indult az este,ugyanis a busz,amivel mentem volna,valahol a pusztaságban lerohadt,így meg kellett várni a mentesítő járatot. Körülbelül 50 percet álltam egyedül a hidegben. Vidéki élet forevör... Amíg vártam a buszt,oda jött hozzám egy fekete cica. Vele játszottam,amíg nem jött a tragacs. Azt hiszem,ő mentett meg az agyhaláltól. Szeretem a macsekokat,de sajna otthon nem lehet egy sem,mert főút mellett lakom és elég jó eséllyel üti őket el az autó már az első életévükben. Nem nagyon emlékszem,hogy lett volna olyan macskám,amelyik mondjuk 2 évet megélt volna nálunk.

Majd egy óra késéssel meg is érkeztem a célállomásra,ahol találkoztam három haverral,köztük a szülinapossal. Ettünk vodkába áztatott gumicukrot,eléggé "ütött",kicsit sikerült becsiccsentenem tőle. Majd amikor meguntuk a fagyoskodást,legalábbis nekem már tele volt a hócipőm,úgy döntöttünk,hogy beülünk a közeli vendéglátó létesítménybe enni egy pizzát. Szokásom szerint sonkás-sajtos-kukoricásat ettem,nem hinném,hogy ettem volna már valaha is más fajtát. Mármint nyilvános helyen,otthon volt rá már precedens. Csináltam közben pár fényképet,ezek anonimitás miatt nem fognak ide felkerülni. Miután elfogyasztottuk az étkünket,természetesen nem távoztunk fizetés nélkül. Itt ledöbbentem,ugyanis mindhárom haverom "elfelejtett" borravalót adni... Én adtam egy kétszázast... Nem sok tudom,de nem állok valami hú de jól anyagilag...

Távozás után csatlakozott még egy személy hozzánk,így öten folytattuk az estét. Bevettük a közelben lévő játszóteret. Ott sikerült jelentősebb mennyiségű alkoholt fogyasztanunk,meg pár szál cigit elszívni... Nem lettem picsakész ezúttal sem. Meg tudok állni mostmár a "jól érzem magam" állapotnál,ez régen nem volt jellemző. Cigivel meg nagyon érdekes kapcsolatban állok. Havonta 1, maximum 2 alkalommal gyújtok rá,de akkor elég jelentős mennyiségben,főként bulik alkalmával. Egyébként meg nem hiányzik egyáltalán a hétköznapokban... Most is van otthon egy megbontatlan doboz,több mint 2 hónapja...

Miután megint elegünk lett a fagyoskodásból,betértünk egy közeli kocsmába. Ilyen helyeken mindig kapom a beszólásokat.. Most éppen a csőnadrágom nem tetszett nekik. Nem igazán foglalkozom az ilyenekkel,nem lehet mindenkinek eleget tenni :P Ittam 1-2 vodkanarancsot,aztán zúztam a buszhoz,hisz el kellett érnem az utolsót,mert reggelig nem tudtam volna mit csinálni.

Szombaton meccsen voltam,a nap egyetlen pozitívuma az volt,hogy megittam néhány Strongbow Goldot... Alapjában utálom a sört,fél literrel alig bírok meginni,de ez igazán jól esett. Mire leértem a városba,természetesen már sem busz nem volt, se hajó, se repülő,így taxizhattam 1400 pénzért a szállásomra,egészen konkrétan nagynénémékhez. Szóltam unokatesómnak,hogy jövök éjjel,csak ő meg elfelejtett szólni az anyjának. Az ajtó nyitva volt,mert unokatesóm elment buliba és így hagyta nekem. Nagynénim meg eléggé meglepődött,mikor éjjel meglátott a sötétben a hűtőben kotorászni :D

Vasárnap újabb bosszúság ért,megint fél perccel húzott el előttem a csatlakozás(busz),így több,mint 2 órát várhattam a nem túl kellemes időjárási viszonyok között...  Nem értem,miért nem lehetne az egyik busz 5 perccel előbb indítani,hogy elérje az ember a csatlakozást... Vidéki élet forevör part 2.

Hát ennyi volt a hétvégém,a bulit leszámítva nem volt valami jó,viszont elég szar volt...  Hamarosan újra jelentkezem,lesz egy posztom a Karácsonyról,meg az ünnepekről;kávéról; meg még ki tudja,hogy miről.

Szép napot kívánok mindenkinek,sziasztok!

Ismét csütörtök van,a hét nehezén már túl vagyunk... Nem tudom,ti miképp' vagytok vele, de engem ez a hét hihetetlenül lestrapált. Hétfő óta tiszta durci és lehangolt vagyok,ja és minden idegesít... Ma volt fél órám  suli után a busz indulásáig,ezt ki is használtam. Kiültem egy padra,és élveztem,ahogy a nap sugarai melegítik a testem/lelkem...  Meteorológus Mihályok szerint,idén már nem kell élvezni a meleget...Legfeljebb bent a lakásban. Közben pedig gondolkodtam az életről... Mi lesz pár év múlva,meg ilyenek... Érdemi válaszra persze nem jutottam,de jól esett csak úgy lenni :)

Holnap ünnepeljük egy kedves haverom 18.szülinapját. Ajándékot még nem vettem neki,még ráér,nem vagyok az a kapkodós fajta. Szolid kis estét tervezünk,pizzázással,iszogatással. Mármint nekem lesz csak laza,hiszen el kell jönnöm haza az utolsó busszal,mert szombaton korán reggel indulunk egy idegenbeli túrára,hogy szurkoljunk a csapatunknak. A célállomás ezúttal Sopron lesz. Bízom benne,hogy nem fog esni az eső...

Rengeteg fényképet tervezek csinálni,az elmúlt 1-2 évem gyakorlatilag nyomtalanul telt el,csak emlékek maradtak valahol a szürkeállományomban. Ezentúl ez másként lesz,legyen ez egy amolyan újévi fogadalom.

Újabb bloggerkollégával bővült a paletta,Fabiennel sikerült már néhány kommentet váltanom :) Jó lenne előbb-utóbb valakivel msn-n is felvenni a kapcsolatot,az mégiscsak más. Időm persze nincs mostanában,talán majd jövő héttől kicsit jobb lesz az időbeosztásom és nem is leszek ennyire leharcolt.

Ezen felül jó lenne egy társ is. Jó lenne tartozni valakihez. Érezni,hogy valakinek szüksége van Rám és , hogy fontos vagyok neki... Majd talán egyszer. Egyelőre nem görcsölök ezen,csak "élvezem" az életet. Majd úgyis jön valaki :)

Tök durva,hogy mindjárt megint itt a December. Elképesztő gyorsan telik az idő... Gondolom,30 év fölött ez még jobban felgyorsul. Bizonyos dolgokra úgy emlékszem,mintha tegnap lettek volna... Például apám halálára,az első napomra az új suliban,Rammstein-koncert napjára vagy amikor egy buli után kórházban ébredtem... Pedig egyik sem tegnap volt... A tegnapi dolgokra meg sokszor nem emlékszem. Összefolynak a napok. Mi lehet ennek az oka szerintetek,hogy bizonyos képsorok kvázi beleégnek az agyunkba és akár sok-sok év múlva is szinte pontosan vissza tudunk rá emlékezni?

Mára ennyi belőlem,hamarosan jelentkezem beszámolókkal :)

Nem távoztam el az élők sorából! :D Elég elfoglalt voltam a napokban,nem is nagyon voltam gépnél,többek között ezért is hanyagoltam a blogot.

Igazából,olyan hú de érdekes dolgokat nem csináltam,egyszerűen sok lett a tennivalóm(főként tanulnivalóm),voltam egy buliban valamint egy meccsen. A buli eléggé jól sikerült,nem lettem picsakész,pont jól éreztem magam. Szalagavató-buli volt az egyik környékbeli iskolánál,így rengeteg ismerőssel,régi osztálytársakkal találkoztam. Jókat dumálgattunk,együtt iszogattunk,nem igazán szólt ez a buli a társkeresésről,bár lettek volna jelöltek :D

Elég szar a hangulatom mostanában... Kialvatlan vagyok,na meg eléggé fásult. Most sincs igazán meg az ihlet,hogy itt oldalakat irkáljak,de mindenképp fontosnak tartottam,hogy jelentkezzek... Valahogy elegem van mindenből. Jó lenne lelépni valahova 1-2 hétre és újult erővel hazajönni. Ma is hazajöttem,lefeküdtem aludni,mert nem volt kedvem semmihez,mire felkeltem,facebookoztam kicsit,lett este 8 óra.

Múlt héten egy új blogra akadtam,Fabien naplójára. Az oldalhasábok között meg is találjátok. Tervezem felvenni a kapcsolatot Fabiennel,de egyelőre időm nem volt rá. Jobbára csak kutyafuttában volt időm mindenre. Fabien,ha esetleg olvasod ezt,valahogy jelentkezz:)

Mindjárt itt a Karácsony... Ma az osztályban kihúztuk,hogy ki-kinek ad ajándékot... Holt fölöslegesnek tartom ezt,de mindegy,talán jó közösség kovácsoló szempontból. De valahogy ezáltal még sosem kerültem közelebb senkihez... Mindenkinek annak kéne ajándékot venni,akinek akar,nem pedig annak,aki neve egy cetlin van... Egyébként meg nem is szeretem a Karácsonyt... Oké,szeretet ünnepe,meg minden,de máskor is kéne szeretni egymást... Magát a Szentestét jó hangulatban szoktam viselni,de másnap,meg azután,mikor csak azért látogatunk meg rokonokat,mert Karácsony van,az év többi 364 napján meg kölcsönösen szarunk egymásra,azt már ki nem állhatom.

Na meg Karácsony környékén halt meg apám és öregapám is. Szilveszter már más tészta. Az a nap arra van kitalálva,hogy az ember szórakozzon egy jót és kicsit elfelejtse a mindennapi bajait. Én ezt ki is szoktam használni :P Tavalyira például egyáltalán nem is emlékszem. Este 9től reggel5ig tartó időintervallum teljesen kiesett :D Majd idén :P

Ja meg utálom,hogy a bevásárlóközpontok már október végén tele vannak baszva a sok dekorációval ,meg az ember könyökén folynak már december közepén az aktuális karácsonyi slágerek...

Ja, és egy fontos elhatározásra jutottam. Filozofálgattam és rájöttem,mennyire gyorsan telik az élet... Egyszer csak azon kapja magát az ember,hogy megöregedett. Épp ezért neki fogok állni a közeljövőben fényképezgetni, és elő is hívni őket,hogy legyen mire emlékezni. Nem szeretnék úgy felnőni,megöregedni,hogy alig tarthatok majd 1-1 fényképet a kezemben...  Egyre digitálisabb világban élünk,oké,hogy feltesszük a képeket facebookra,meg számítógépre,de azok elveszhetnek,elromolhatnak,satöbbi. Ez egy nagyon fontos dolog szerintem.

Nektek mi a véleményetek erről?

tököm :D

Rengeteg tennivalóm,vagyis pontosabban tanulnivalóm lett a hétre,annyira sok,hogy már-már nekiállni sincs erőm. Egyrészt be kell pótolnom a pénteki anyagot,mivel lógtam,így utólag visszagondolva,ez elég nagy öngól lett... Az osztály 40%-a jelent meg egyébként az iskolában pénteken,szóval nem csak én hiányoztam :D.

Holnapra kéne fizikát tanulnom,irodalmat és matekot pótolni,valamint történelemből egy baromi száraz leckét megtanulni. Egy statisztika a népesség alakulásáról,majdnem,hogy egy táblázat az egész. Szerdára is kell majd tanulni elég sokat,de mivel pénteken írunk matekból és angolból,ezért még azokra is előre kell tanulnom,mert csütörtökön meccsen leszek,amire az egész napom elmegy... Konkrétan 2kor kell elindulnom,hogy 6ra oda tudjak érni,és ha szerencsém van,10-re haza is érek. Szóval holnap és holnapután még meg kell tanulnom 5 oldal szót,és átnézni kb. 100 matekpéldát. A meccsről pedig nem fogok lemondani,nem hagyom,hogy az iskola teljesen ránőjön a fejemre... Csakazértis meg fogok csinálni mindent,bármennyire is nehéz lesz majd :D. Ilyenkor megy a hiszti,de az utolsó pillanatban általában sikerül befejezni. Ja,és holnap még 7.órában bent is kell maradni,mert ma az egyik tanár nem volt,és be kell pótolni az órát... Emellett nyelvvizsgára is kéne készülnöm,amit télen kívánok megpróbálni... Mármint a nyelvvizsgát letenni,nem a készülést :D Nem fogok unatkozni a héten,az tuti :D

Egyébként egyik ismerősöm most volt TELC nyelvvizsgán,a CD pedig karcos volt,amit hallgattak és ez zavarta is a megértést... Ezt rettenetesen felháborítónak tartom. Ha már kifizet sok ember 29000 forintot,nem igaz,hogy nem lehetne egy pótlemezt csinálni,vagy legalább egy normálisat adni...

Valahogy nincs jó hangulatom mostanság... Most volt egy egész jó hétvégén,de egyébként csapnivaló a kedvem. Lehet,hogy a rám nehezedő nyomás miatt van,mert a maximumot várják el tőlem és én is magamtól... Szeretnék már túl lenni végre a középiskolán.  Igazándiból tényleg a suli miatt lehet az egész. Valahogy örökké a fejemben motoszkálnak a dátumok,időpontok,hogy jaj most ezt kéne csinálni,jaj most azt kéne csinálni... Ezenkívül jó lenne új arcokkal is megismerkedni,nem a legszórakoztatóbb a mostani társaságom. Valahogy nem jó irányba változnak... Persze azzal kell beérni,ami van. Azt hiszem,jót tenne nekem egy környezetváltozás. Akikkel régen jóba voltam,a jó arcok,az értelmesebbek,akikből lesz is valami az életben,azok sajnos már mind leléptek egy másik iskolába,nagyon jól is tették... Én meg itt maradtam,találtam új "barátok"-at... De ezek nem olyan barátok. Csak az tartja össze a közösségünket,hogy egyszerűen nincs más... Mondjuk most azért csak-csak akad valami. Unokatesóm haverjai,akikkel szombaton kocsmáztunk,hívtak buliba. Barát valószínűleg egyik sem lesz, de azért mindenképpen a haladás útjára léptem :D

Az MP4-em fülhallgatójában megtört a szál,így most nem tudom hallgatni... Egyik fülemmel meg nem fogom,nem akarom elcseszni a hallásom. A buszozás így kvázi rémálommá vált számomra. A sok butaság,hülyeség, a kiabálás egyszerűen az agyamra megy... Vagy vannak,akik hangosan hallgatják a zenét,másokkal mit sem törődve... Nem tehetek róla,de ezek baromira idegesítenek főleg reggel,sokszor azt nem hallom,amit a mostohatesóm mond nekem,akinek mindig foglalok és beszélgetünk :D Lányoktól mást nem hallani,csak a hajápolást,a műkörmöket,meg a kozmetikust... Fiúktól meg,hogy mennyit ittak és mennyire bebasztak... Ha tényleg annyit ittak volna szombat este,mint amennyit mondanak,akkor a kórházban lennének hétfőn reggel,és nem a buszon... Én már csak tudom... Sajnos...

Végére pedig egy matek órai gyöngyszem. Egyik csaj egyszerűsíti a 4/8-t (négynyolcadot),2/4-re. Megszólal a matektanár:"Miért pont 2/4-re egyszerűsítetted,amikor lehet még,hiszen a 2 és a 4 is páros" Csaj: "Ja tényleg,lehet 1/2-re is,mert az kisebb..."

Na várnak a könyveim... Ma nem lesz sok alvás :D

Egész jól sikerült ez a hétvége unokatesóméknál. Nézzük mi történt, kronológiai sorrendben :D

Pénteken 4óra körül szálltam le a buszállomáson. Megdöbbenve tapasztaltam,hogy mennyire be tud sötétedni egy óra alatt... Mikor indultam a busszal,még világos volt... Sok érdemlegeset nem csináltunk aznap. Kockultunk,meg tévét néztünk...

Szombaton sokáig aludtam,de már fejfájással ébredtem. Tudom én,hogy mi ilyenkor a baj,nevezetesen koffeinhiány. Kénytelen voltam levánszorogni a közeli kisboltba kávéért,ahol van automata,mert én nem értek a kávéfőzőhöz :D Ekkor már majdnem 24 órája nem ittam kávét,nem nagyon bírom ilyen sokáig :D Tettem-vettem,közben unokatesóm is hazaért. Estére átjött 2 haverja,az egyik nagyon jól néz ki,ennek még lesz később jelentősége :D

Palacsintasütés volt betervezve,de kitalálta az egyik srác,hogy meghív minket sörözni a közeli kocsmába. "Nyugi srácok,1 sör és jövünk vissza palacsintát sütni"... Hát ahogy arra számítottam,nem egy sör lett. :D Illetve nekem igen,lévén,hogy nem szeretem,így a következő körökben már VBK-t ittam. Körülbelül 2 óra után elhatároztuk,hogy ideje lenne mostmár hazamenni és tényleg palacsintát sütni. Közben persze az a gyerek,aki le akart jönni piálni,kitalálta,hogy vegyünk cigit. Én csatlakoztam hozzá,elmentünk a közeli benzinkútra,míg a másik két egyén felment vissza a panelba. Miután meglett a cigi,elhatároztuk,hogy a kocsmában elisszuk a maradék pénzünket is :D Ott voltunk még 1 órát durván,sikerült eléggé becsiccsenteni a végére :D

Elindultunk mi is fel,és mire felértünk,a nagyon jól kinéző srácról ekkor derült ki,hogy nagyon jól néz ki. Boxeralsóban sütött palacsintát a konyhában. Olyan teste van,hogy ihaj :D Hát számomra nem volt kérdés,hogy a konyhában segítek-e,vagy a filmet nézem-e a szobában :D Közben persze kiderítettem róla,hogy hetero és van barátnője,így tehát maradt minden a szemnek sajnos. Volt mit nézni,na :D

Aztán amikor aludni mentünk,mellé kerültem :D A takarót lenyúltam előle,így ott volt egész éjjel mellettem egy szál boxerban,takaró nélkül. Elég gyakran elidőzött rajta a tekintetem,főleg,amikor nekem háttal volt. Jó lenne valaki,akit nem csak nézni lehet :S Nem is kéne ennyire tökéletesnek lennie,sőt...

Aztán reggel lett,a srácok leléptek,én is hazajöttem. Pókerről felvettem 75$-t,így most anyagilag megint rendben vagyok egy darabig. Kéne tanulnom,mert holnap azok felelnek,akik pénteken lógtak... Jellemző,hogy egyszer hiányzok és máris a brácsa rossz végére kerülök :D